Elvesztettem… Vagy elment? Mindmegettem? Van ilyen, tényleg, részben meg egészen is.
A cickány (shrew) egy egérszerű állat, bár inkább a vakonddal vagy a sünnel rokon. Nem alszik téli álmot, de hogy csökkentse téli energia szükségletét, agyának 25%-t is abszorbeálja (táplálékként). Megeszi na, belülről. Tavasszal meg újra növeszti teljes méretűre, mert akkor megint kell neki.
A sea squirt tudja ezt teljesen is (100%), legalábbis az evés részét. Lárvaként még van egy picike agya, és sodródik a tengerben. Majd mikor talál egy alkalmas helyet, akkor ott letapad és élete végéig ottmarad – táplálékot szűr a tengervízből, miután lárvából felnőtté alakult. Az átalakulás során sok mindent leépít, ami nem kell további életéhez. Vagyis a lárva sokkal fejletteb (evolúciós értelemben), mint a „kifejlett”, felnőtt lény. A sok minden leépítettben benne van az agya is (az a kis idegdúc a gerinchúr kezdemény végén), amely teljesen fölszívódik (megint csak táplálékként). Viták vannak arról, hogy ez visszafordítható-e, azaz: visszanő-e az állat agya, amennyiben leválasztjuk a szikláról, amihez tapadt, és emiatt új életet kell kezdenie.
Amikor ezt olvastam, akkor arra kellett gondolnom, hogy ez nem csak a gerincesek őse, hanem a bürokraták/hivatalnokok törzsének is, akik –velünk ellentétben– megtartották ezt a tulajdonságot. Letapadnak az íróasztalhoz és mivel nincs szükségük többé agyra, hát megeszik. Desk squirts – íróasztal spriclik. Churchill szerint
After a time, civil servants tend to become no longer servants and no longer civil.
Vagy Shakespeare:
For who would bear the Whips and Scorns of time,
The Oppressor’s wrong, the proud man’s contumely
The pangs of despised Love, the law’s delay,
The insolence of office, and the spurns
:
.
