Az őrségi hagyomány szerint a koldus nem mehetett be a házba, itt kellett megvárnia az alamizsnát.
Ez a fajta előépítmény az Őrségen kívül (nyugati határvidék) Erdélyben, az ország korábbi keleti határvidékén is megtalálható; ott úgy hívják szakállszárító.
A tornácon fedél alatt lehetett elvégezni minden olyan munkát, amit nem akartak bevinni a házba (pl. kukoricafosztás) éspedig esőtől, széltől, naptól védetten. De a kódisállás ehhez kicsi, tulajdonképpen egy hasztalan dísz. Nemigen tudtak vele mit kezdeni, ezért keleten is, nyugaton is kitaláltak neki egy-egy humoros (?) funkciót. Körülbelül száz éve nem is épül már kódisállás.
Már a régi görögök is építettek a házak elé hasonló, oszlopokon nyugvó, fölül timpanonnal lezárt „külső előszobát” – ez volt a sztoa. Mivel végigfutott a homlokzaton, ennek a magyar tornác felel meg inkább. A kódisállás egy rövidített (light) változat, csak a bejárati ajtó elé építették. Van viszont fölötte timpanon, ami a tornác fölött általában nincs.
Az első görög filozófiai iskola, mely nem a ház mögötti kertben, hanem az utca felőli tornácon (azaz nyilvánosan!) tartotta előadásait, a sztoikus filozófia nevet viseli.
Ez az oldal egy őrségi sztoikus gondolatait közli, kissé rendszertelenül s szabadon.